Hello mindenkinek!

Most úgy köszöntem, mint aki azt gondolja,hogy nagyon sok olvasója lesz,már az első alkalomtól. Igazából nem számítok ilyesmire, csak azért irogatok, mert sokszor tetszenek a gondolataim.(és ezt nem azért mondom, mert fel akarok vágni, vagy valami ilyesmi, ugyanis elég kevés az önbizalmam, talán még én is lehetek valamiben jó.vagy átlagos.)

Bemutatkozó levelet nem igazán akarnék írni. A többi írásomból majd csak kiderül,hogy milyen is vagyok igazából. Remélem számomra is.

 

---

 Az elsőnél úgy köszöntem, ahogy soha nem szoktam. Szerintem a "hello" személytelen és sokszor bunkó. Kicsit szánalmasnak érzem magam, ahogy irogatok "nektek", persze tudom,h eddig senki se látogatta az oldalt.És nem is nagyon hiszem,hogy bárki is fogja. Ha úgy vesszük beszélgetek, magammal.Vagyis gondolkodom. Azt mondják,hogy a gondolkodás nem más,mint amikor a lelkünkkel beszélgetünk.Ez jó dolog, sőt mitöbb, fantasztikus. Rátalálhatunk önmagunkra, megismerhetjük azt, akivel nap, mint nap össze vagyunk zárva.

 

 

 

---

 

És ez mégis mi??16éves, 21 éves pasija van, mondhatnám,hogy barátja, de most mérgelődöm ezen a egészen. Ilyenkor nem vagyok túl kedves, azt mondom, amit gondolok. Mondjuk legtöbbször tényleg csak az indulataim beszélnek belőlem, és utána végig gondolom és rájövök,hogy hűű mekkora baromságokat beszéltem összevissza. Szerintem a legtöbb mai ember így van ezzel. Mindennek elmondjuk a másikat a háta mögött, hogyha féltékenyek vagyunk, vagy csak simán nem kedveljük az illetőt. De ugye ezt mind megbújva tesszük, nehogy az alany tudomást szerezzen arról,hogyan is érzünk valójában vele kapcsolatban.

 

 

---

 

Miújság veled? Ezt kérdezi. Mit mondhatnék? Például: Kérlek ne írj többé, mert nem bírok tőled elszakadni.Ez az én "újságom". Neeem nem írhatok ilyet. Nem mutathatom,hogy sebezhető vagyok még. Amikor az exed egy nappal azután,hogy szakítotok,bejelenteni MSNEN,hogy már van úgymond kiszemeltje, sőt annál jóval többje, akkor nem is tudod,hogy érezd magad. Megalázva, lenézve, mellékesnek tekintve, elhanyagolva.Mindezt éreztem plusz még selejtnek is érzem magam. amikor együtt voltunk semmit nem adtam bele a kapcsolatba,és még szépen fejeztem ki magam. Most pedig azt gondolom,hogy mindent megtudnék neki adni.Elköszöntem.Fáj,hogy nem érez már semmit.Néha hiányzik, néha nem. de igazából tudom,hogy nem vagyok egy barátnő típus. még nem látom értelmét ennek az egész együttjárás dolognak. úgyse ő lesz az igazi.csak a szerelem vakulásig van ebben az egészben. és lehet,hogy ezt még most kéne kiélnem, gimis éveim alatt. amikor nincsenek olyan problémák,hogy házasság, család, gyerekek, rezsi, étel az asztalra. de sajnos ebben a világban, vannak más problémák.

 

 

Mért van az,hogy még azt is bántjuk, akit igazán szeretünk?

Elmennék messzire. De nem akarom egyedül hagyni. Mert szeretem.

Oldal: ŐK
Az én világom, és ők.Valamint divat és elemzés. - © 2008 - 2025 - avilagomesok.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat